2014. július 4., péntek

Bevezető



Sziasztok,

Elég sok idő telt el, hogy nem jelentkeztem itt. A folytatás nem marad el csak egy kicsit àtalakul.
Akik eddig is olvastàtok jegyzeteim azoknak köszönet a kitartásért!

Szóval mi is volt hosszú hallgatásom oka - Őszinte leszek nem tudtam, hogy miről írjak, sok megkeresést kaptam, hogy szeretnék én is Panamába jönni, mit csináljak, segítsek, stb..ezzel nem igazán tudok mai napig mit kezdeni. 

Mindenki saját sorsa kovácsa és én, aki magam is próbálom összekovácsolni az életem nem tudom mit segíthetnék. Aztán azon is gondolkodtam, hogy mi legyen a bloggal amit írtam??:) 

Úgy döntöttem, hogy egy új blogot indítok, amit kicsit másképp fogok vezetni. Szeretnék sok érdekes infót feltölteni egy olyan világról, amit egy magyar ember talán soha nem ismer meg. Nem szeretnék az anyagi részére meg a munka terére oly sokat kitérni, hiszen nem pénzügyi tanácsadó vagyok, és azt sem szeretném, ha a zsebemben turkálnának, mert sajnos ez is többször megtörtént. De ennyit a régi blogról, most kezdjünk egy új lapot :)

-   utazás, „panamai” munka, újrakezdés, gasztronómia, honvágy, család, panamai látnivalók, videó interjú panamai magyarokkal és a helyiekkel...és talán még más környező országból is fogok tudósítani!

Egy interaktív oldal, amit ti is tudtok kicsit alakítani, hiszen várom véleményeiteket, kérdéseiteket! Tarts velem és ismerd meg a Föld másik oldalát az én szememen keresztül!
Azoknak, akik nem ismernek és azoknak, akik nem követték régi blogom bemutatkozom!

Rebeka vagyok 33 éves. Hát igen Rebeka, ez tulajdonképp amolyan becenév, amit egy régi és nagyon jó barátom adott nekem, azóta is olykor-olykor használom. Ha már a használatnál tartunk, Drága egyetlen anyukám pont ezt a nevet adta a kiscicájának...egy kicsit furcsán éreztem magam ettől mikor közölte, hogy így fogják hívni, amit még csak skypon láttam eddig, de hát nem is az én anyám lenne,aki mindig mindenből amolyan viccet csinál. Ezúttal én lettem a célpontja. És ezzel bele is ugrottam a blogom közepébe ;)



A történet úgy kezdődik, hogy...woooow hol is kezdjem :) szóval ott kezdődik, hogy 2011-ben úgy döntöttünk a párommal, hogy külföldre megyünk. Ebbe nincs is semmi különös eddig a pontig...de hogy hova. Na, az nem mindegy. Mehettünk volna Angliába is, hehe túl esős vagy Németországba, ááá túl sablonos vagy Amerikába, ja a nagy Amerika amit mindig tágra nyílt szemmel néztem a filmekben, de nem mi Panamába jöttünk. Egész pontosan 2011. november 18.-án szálltunk fel Ferihegyről.



Tehát 2011-et írunk, amikor eldöntöttük, hogy külföldön szeretnénk folytatni az életünket. Otthon egyébként az utóbbi években vállalkozóként dolgoztunk. 

Véleményem szerint nem éltünk olyan rosszul, de nem olyan volt amilyet szerettünk volna. Albérletbe éltünk, hitelt nem akartunk, de a válság miatt sokat buktunk a cégünkön. Na, ezt nem azért írom, hogy sajnálj, mert nem kell, életre való tapasztalatokat szereztünk a válság évei alatt: Hogy élj meg egy süllyedő hajón? és mi megéltünk, de nem akartunk tovább evezni, nem láttam  a partot, csak nagyon messze. Levontuk a megfelelő tapasztalatot, tehát ami nem Öl meg az erősít és ez tényleg így van. Na azért nem ment olyan egyszerűen, de átléptük.

Persze, most tutira azt gondolod, hogy persze én se úgy élek mégse megyek a világ végére. Hát igen, én soha nem gondolkoztam túl sokáig dolgokon...jön egy fuvallat és már a következő pillanatban azt csinálom, és ott vagyok, amit kigondoltam. Lehet azt mondani, hogy meggondolatlan vagyok, talán van is benne valami. Később kattog az agyam hogy mekkora hülye voltam, de akkor általában már késő. Hát igen vannak emberek, akik csak  a saját hibájukból tanulnak ,na ez pont én vagyok :). Szóval döntöttünk és nem volt visszaút, hiszen ha egyszer én mondok valamit az úgy lesz, akkor is ha baromság az egész. Páromban persze volt némi kétség, de ha egy nő mond valamit és a párja szereti, akkor annak úgy kell lennie...szegény férfiak sokszor sajnállak titeket :)

A következő kérdés a hova na, hát ez egy vicces kérdés ahol meleg van mondtam én. Tehát nem volt sok opció az egyenlítő és környéke, ja és persze ahol spanyolul beszélnek, mert a párom anyanyelvi szinten beszéli. Gondolkoztunk Spanyol országon de  a gazdasági válság miatt nem gondolom, hogy a legjobb döntés lett volna arra indulni, tehát maradt Latin- Amerika. Beszéltünk Peruról, de ott sokan élnek már nincs új ott se a nap alatt, párom élt arrafele is még gyerekkorában. Aztán szóba került Argentína, de ott négy évszak van, nem mehettünk arra. Olyan hely kellett ahol meleg van és spanyolul beszélnek és talán jobb a helyzet, mint Európában. Hát így jött Panama...emlékszem nézegettem a képeket a neten és teljesen oda voltam érte. Gyönyörű pálmafa, tenger , meleg mi kell még a boldogsághoz gondoltam én...ami végülis, nincs olyan messe az igazságtól.


 

A nagy nap eljött és mi kiindultunk a családdal a reptérre, de nem ketten hiszen az utolsó héten a párom nővére  a párjával úgy döntöttek velünk jönnek és Ők is megpróbálják.
Káprázatos napos délután volt szinte búcsúzott tőlünk Magyarország. A reptéri búcsúzkodás szívbe markoló volt és közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy biztos ezt akarom én? vagy elment a maradék józan eszem is? :) Drága anyukám és nagyszüleim és a barátok meg mindenki itt maradt, csak mi mentünk...de nem volt mit tenni a repülőnk indult. Ahogy a gép felszállt a sötét gondolataim is szertefoszlottak, azonnal Panamát akartam látni. Persze a repülőút hosszú és fáradalmas egy hat órás frankfurti csatakozással majd egy napig utaztunk. Egy kis megállás hajnali háromkor Dominikán egy büdös koszos kis reptéren ahol megcsap a meleg párás levegő, amit az óta is sokszor nehezen viselek, de egyben imádom is.

 


Aztán egy pár óra és Panamába érünk! A reptere tiszta, de picurka és telis teli emberekkel, nagy nyüzsi van, hiszen péntek reggel. Ott már várnak bennünket, az apósom  barátja, aki itt vállalkozó. Később fogok még róla írni, hiszen azóta is életünk része annak ellenére, hogy kétszer annyi idős, mint mi:)

Aznap még egy nagy körutat tettünk Panamába természetesen autóval, mert majd 30 órát nem aludtunk. A nap végére sikerült kicsit beitaloznunk és úgy dőltünk be az ágyba, mint egy zsák.

A következő posztomban kicsit bemutatom nektek Panamát és megosztom veletek az első pár hónap tapasztalatait és hogy mi történt velünk itt zöldfülűként.
 


1 megjegyzés:

  1. Szia! Szeretném felvenni veled a kapcsolatot. Kérlek írj egy levelet a milan@hildep.hu -ra

    VálaszTörlés