2014. augusztus 6., szerda

Bocas Del Toro szigetvilága


A múltkor az első pár hónap eseményeiről számoltam be nektek és egy kisebb kitérőt tettem az elképzeléseimről a külföldi élettel kapcsolatban. Most viszont töményen és szárazan csakis Panamáról fogok írni.

Amikor először láttam Panamát tulajdonképp nem tetszett annyira...az igazat megvallva most sem hányok cigány kereket hogy ide lökött a sors, de ugyanakkor hálás is vagyok, hogy megismerhetem és tudok tanulni olyan dolgokat, amit otthon soha nem tanultam volna meg.
Panama egy olyan pici ország, hogy bőven beleférne Magyarországba és lakosságát tekintve se mondhatok el magas számokat. Tulajdonképp nincsenek még négy millióan sem és rengeteg külföldi él itt. Az amerikaiak előnyben majd utána rengeteg kínai, akik a kis közértek nagy részét üzemeltetik és oroszok és egyre több európai nép. Az ok egyszerű: harmadik világ, ami a fejlődés útján van és tele van hiányossággal, amit egy okos ember azonnal észrevesz ha idejön, de ugyanakkor ez a buktatója is hiszen nem tudni külföldi fejjel mi az amire nekik szükségük van.
A lakosságot tekintve elmondható, hogy nem egy túl okos nép őszintén szólva, de nagyon kedvesek és mindig jókedvűek, ami természetesen összekapcsolódik. Ők nem ülnek naphosszat és elmélkednek, hogy milyen rossz is szegénynek lenni, inkább buliznak és buliznak. Pedig szegénység az van de gazdagság is. Viszont hideg az nincs és ezért az életért sem kell harcolni. A banán megterem a fán a hal a tengerben és meleg van...tulajdonképp ennél több már nem is kell ahhoz, hogy éljünk :) Hát igen ez Panama egy piciny ország Amerika árnyékában...
Itt található San Blas a 365 apró szigettel és Bocas Del Toro ami szintén lenyűgöző látvány, nevét Kolombusz Kristóf adta a legenda szerint, akivel először találkozott mikor a szigetre lépett. Ide először akkor jöttünk, amikor még egy hete sem voltunk Panamában. Akkor azt gondoltuk : új ország látni kell, hogy hol akarunk élni!
Ezért béreltünk egy autót és elindultunk egy délutáni napon Bocasba. Az út olyan 600 km körül van...este hét órakor már ránk is sötétedik. Mire a dzsungelbe értünk már korom sötét volt, azt nem mondom, hogy nem féltem de nem álltunk meg. A magyar erdő után az itteni hangok tartogatnak némi meglepetést...sikolyok, huhogások meg  sziszegések...Olyan este tíz óra felé elég közel jártunk Davidhoz és ezért úgy döntöttünk, hogy meg is szállunk ott. Na de azért a slussz poén mégis csak az, hogy a korom sötétben, ahogy autókáztunk a dzsungelen keresztül, leintett minket egy rendőr aki közö,lte hogy gyorsan mentünk. Természetesen pénzt akar a zsebbe...arról viszont nem győzött meg minket, hogy honnan is szedte ezt az infót. De panamai rendőr, mi meg külföldiek, akik nem ismerik az itteni szabályokat és Ő megelégszik 30 dolláral. Jobb a békesség így tovább mentünk.
Dávidnál találtunk szállást egy kis hostel...de már csak emeletes ágyak vannak, viszont van meleg víz ami Panamában sok helyen nincs, ha vidékre mész főleg. A kert káprázatosan szép...tele óriás növényekkel, amik virulnak a virágoktól.

Másnap reggel tovább indultunk Bocas felé. A következő állomás Almirante, ami egy kikötő falu tulajdonképp. Olyan hely ahol nem szeretnék élni...óriási szegénység, alul táplált gyerekek, akik mind a te csomagod akarják vinni a hajóhoz pár centért. A hajó tulajdonképp egy pici csónak olyan 10-15 férőhelyes, ami egy nagyobb viharban tutira felborul így nem voltam túl nyugodt amíg kikötöttünk Bocasba. 
Bocas Del Toro egy kicsi sziget ahol az első benyomás szinte ugyanaz mint Almiranteba, tele pici fekete gyerekekkel akik szinte kitépik a kezedből a bőröndöt és erőszakosan visznek a
taxihoz ami pár dollárért visz el téged abba a szállóba ahova menni szeretnél. Tulajdonképp egyetlen főútja van az egész szigetnek és ezen található rengeteg bár, étterem , szálló és árusok. Mindenki árulja a saját portékáját: képet rajzolnak rólad, csontból faragott emléktárgyakat vehetsz és ihatsz frissen facsart ananászt vagy bármilyen déli gyümölcsöt egy dollárért :) 
Mi az itt töltött egy hét alatt három szállóban voltunk. Finoman fogalmazok, ár-érték arányban nem volt megfelelő. Viszont a sziget csodálatos hely. Tele olyan tengerpartokkal ahol szinte a madár se jár. A pálmák csak úgy sorakoznak a parton, amin csüngnek a termések. Néhol felváltja mangrovés majd megint fehér homok és az égszínkék tenger. Bocas belső területén dzsungel van, ahol végig tudsz bicajozni..érdemes :) A fáról lelógó indák és a különböző állatfajok,valóban lenyűgözőek. Lajhár, majom, krokodil, papagáj és  sorolhatnám még.
Mi voltunk hajó kiránduláson is. Megnéztük a delfineket, viszonylag sok él errefelé. Aztán voltunk olyan helyen is ahol az étterem a víz felett van és alattad millió hal úszkál, amit utána közelről is szemügyre vehetsz.

Egészében tekintve szeretem Bocast egy gyönyörű hely amit véleményem szerint a helyiek nem tartanak elég nagy becsben. Sajnos sok a szemét, ami miatt van patkány és csótány is errefelé, de hát így teljes az élet Bocasban.
Egyébként Bocashoz közel van a Costa Ricai határ is, amit azóta mióta itt vagyunk természetesen megnéztünk, sőt át is keltünk rajta. Bizony, de gyalog mert máshogy nem lehet. Egy pici híd ami majd összedől egy fabódéval jelezve hogy ez a határ. Nagyon vicces hely európaiként nézve. A Costa ricai határon szinte semmi nincs, talán egy boltot leszámítva. Legközelebb majd beljebb merészkedünk és akkor onnan is hozok egy kis beszámolót :)

1 megjegyzés:

  1. Mindig lenyűgöznek a fotóid... :-) imádom ezt a világot!

    Üdv Gy. Tomi

    VálaszTörlés