2014. október 9., csütörtök

Túlélni egy képmutató társadalmat


Szerintem a cím tükrözi, hogy miről is fog szólni ez a kis szösszenet, amiről ma írni fogok nektek. Nem tudom, hogy kit és mit érdekel egy biztos ma telt be a pohár és két perc alatt megfogalmazódott bennem, hogy ezt kikell írni magamból különben ezen, fogok őrlődni még napokig.
Szóval ott kezdődött, hogy ma megint az egyetemen voltam spanyol órán, amiről már írtam nektek.... amit egyébként imádok, és nagyon élvezem, hogy újat tanulhatok. A tanárnő mindig kis előadásokat tart az éppen aktuális témákról mint például könyvvásár vagy meleg felvonulás. Ez is nemrégen téma volt amiről szintén van egy határozott véleményem de ezt máskor. 
Ma a panamai szokások kerültek előtérbe amitől forrni kezd a vérem. Szóval, hogy miért is; meséli a tanárnő, hogy ha meg vagy hívva valahova egy partira akkor kötelezően ugyanabban a ruhában már nem mehetsz el egy másik partira. Hiszen az ő két nagy lánya is a napokban szedte össze a ruhákat amik egyszer voltak rajtuk és adták oda valakiknek mert azt már nem lehet hordani. Akkor ugrott be nekem, hogy miért is hívott meg magához egy "canadai barátnőm" hetekkel ezelőtt egy olyan estére ahol összejönnek a nők és elcserélik az egyszer felvett ruháikat. Erre egy szavam van HIHETETLEN!
Aztán van még tovább itt még nincs vége az ügynek. Ma rendre utasította a diákokat, hogy szandálban nem jöhetnek órára mert azt nem illik, na ezzel kapcsolatban van némi igazsága is de egy olyan országban ahol az utcán állandó trópusi hőség kavarog?
Van egy jó mondás Panamában: Panama egy hideg ország fűtéssel az utcán J ugyanis mindenhol nagykabátokban csücsülnek az irodákban mert esze mentem használják a helyiek a klímát. 
Szintén egy helyi illemszabály, ha strandon vagy csakis pólóban ülhetsz az asztalhoz. Na ezek mind nagyon szép szabályok de egy olyan országban ahol amikor beengeded a másik kocsit a sávodba és nemhogy nem köszöni meg, inkább rád húzza a kormányt eléggé nagy a kontraszt számomra. Nem tudom ti nem így érzitek?  vagy ahol nem szokás előre szólni, hogy egy órát késik a találkozóról vagy el se jön és utána mintha mi sem történt volna hív fel téged más nap és kér egy szívességet. Gondolom most már kezditek kapizsgálni, hogy mi is az én nagy bajom ezekkel a csodás szabályokkal. 
Egy olyan társadalom ahol Porschében ülnek, ezer négyzetméteren laknak és öt cselédjük van és azt nézik hogy rajtad mi van, hol van házad de nem számít hogy honnan jöttél és ki vagy?
Figyelned kell arra ha benne akarsz maradni a " jó körben" hogy nehogy esetleg ott vegyél ruhát ahol olcsóbban lehet vásárolni mert akkor te már nem ember vagy. A nők nem beszélnek, másról csakhogy kinek a férje mit dolgozik, és hogy hány cselédje van és éppen miért akarja kirúgni mert már megint nem úgy csinálta a munkáját  ahogy kellett volna. Beszélik olyan nők, akik itt Panamában helyiként vagy kiküldött " expatként" élnek most egy pár évig nagyon jó környezetben, de hogy előtte esetleg ők is lakást takarítottak arra már senki nem emlékszik. A lényeg hogy itt és most megjátszhatják a gazdag feleséget akinek látszatra nagyon jó dolga van de a falak mögé nincs betekintésem. Erről épp a minap beszélgettem egy brazil lánnyal, akik szerencsére nem ez a kategória és ő is panaszkodott, hogy nem találj a helyét ezek között az emberek között. Megmondom, nektek őszintén én sem találom..nem találom, mert nem tartozom közéjük, és nem azért mert én nem tudnám magam megjátszani magam mert megtudnám. Csak én igazi szeretek lenni és az egyik legutáltabb emberi tulajdonság, amit nem tudok elviselni az a képmutatás. Sokat éltem benne, hiszen ahhoz hogy pénzt keress Magyarországon pontosan ezt kell tenned, megjásztanod magad, de itt nem vagyok hajlandó legalábbis a barátaimtól nem tűröm el és én  sem teszem velük tehát csak egyszerűen kiszelektálom ezeket az embereket az életemből.
Mi ez emberek, hol vagyunk hova jutunk már? Hova tűnnek az emberi értékek?  mi történik, a világgal mi történik velünk?  Mindenki csak a telefonját nyomkodja és a facebookon osztja meg a hülye selfieiket miközben lehet inkább egy pszichológusra lenne szüksége...
Baromira felháborít és kiakaszt, hogy itt a nők hetente járnak valamiféle kezelésre és ha harminc éves vagy és már gyereked is van jobb ha elásod magad vagy marad a botox. Na nem nem és nem nem vagyok hajlandó követni őket. Igenis kizárom őket az életemből és csakis normális emberekkel vagyok hajlandó szóba állni akiknek az emberi értékek még számítanak valamit. Szerencsére még azért vagyunk egy páran :)

7 megjegyzés:

  1. Szia Rebeka,kòvetem bloggodat kivàncsian,milyen is az èlet Panamàban. En Olaszorszàgban èlek ès èn eddig azt hittem hogy az olaszok a legrosszabbak a kèpmutatàsbòl. Ugy làtszik hogy tèvedtem. Indulok Panamàba egy pàr hèt mùlva èlettàrsammal egy jò hosszù vakàciòra. Jò lenne veled talàlkozni,legalàbb hallanèk egy magyar vèlemènyt is az orszàgròl. Olaszt màr hallottam eleget,van egy ismerosunk aki Chitre-ben èl....Hogy tudnàlak utolèrni? Ciaoo e buenos noches....Ja,Andi vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Szia,
    írj egy email címet ide :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. En vagyok az,veszekszek a computerral. Bocsi....Szèp estèt! Ciaooo

    VálaszTörlés
  5. Szia! Bianka vagyok, végigolvastam a blogodat, mert engem is foglalkoztat a Panamába való költözés gondolta, de lenne még pár kerdésem. a te emailcimedet nem találtam, megteszed, hogy kuldesz nekem egy email-t a következő címre: apartmentrentalbudapest@gmail.com
    Köszönöm

    VálaszTörlés
  6. Szia Rebeka!
    Megtennéd, hogy egy leveelet írnál Nekem a milan@hildep.hu -ra?
    Márciusban utaznék Panamába, feltérképezni egy új élet lehetőségét.
    Remélem tudsz segíteni.

    Üdv. Krisztián

    VálaszTörlés
  7. Szia Krisztián,
    Nem tudom miben tudnék segjteni...

    VálaszTörlés