2015. május 19., kedd

Amikor te vagy a vendégváró egy külföldi országban


Azt hiszem ez is egy érdekes és nem mindennapi kérdést vet fel. Most úgy adódott, hogy hozzánk jöttek látogatóba, egy hónapra anyósék. Mindenkinek szerintem ugyanaz a gondolat jut eszébe az anyós szó hallatán, ami hellyel közzel meg is állja a helyét. Az anyóssal soha nem könnyű, ez nálunk sincs másképp, hiszen Ők mindig is versenyezni fognak a meny jelölttel. Ez így van amióta világ a világ és szerintem egy anyós se kivétel akinek fiú gyermeke van. Hiszen nők vagyunk és ezt egyetlen pillanatra sem tudjuk levetkőzni. Nos, a nagyobb részén már túl vagyunk, tulajdonképp a jövő héten repülnek vissza Magyarországra. 
Tudjátok furcsa érzés egy számodra idegen országban házigazdának lenni. Amióta itt vannak azóta jöttem rá, hogy mennyire otthon vagyok már itt, persze soha nem leszek teljesen. Nem leszek és ezt nap, mint nap érzem. Amikor hazajövök, a lakásba valahogy úgy érzem, hogy itthon  vagyok, de nem úgy amikor otthon vagyok otthon. Érdekes érzés ez és nem is gondoltam, hogy ez létezik. Próbálok beilleszkedni, egy új teljesen más életet élni. Amióta beszélem a nyelvet, természetesen könnyebb lett. Ez két évembe telt, heti több órás tanulással és még most se tökéletes. A tanárom szerint meglesz a felsőfok az év végére és jöhet a következő nyelv, egy következő országgal. Na jó ez csak vicc volt, bár szívesen mennék tovább...ötleteim vannak de a munkánk egyenlőre ideköt. Nem lesz ez mindig így, hiszen sok ország vár még felfedezésre ;)
A tárgytól viszont szépen elkalandoztam, visszatérve anyósékra. Természetesen jó érzés, hogy itt vannak, még ha néha tényleg az agyamra mennek de látom, hogy ettől a párom nagyon boldog. Három éve nem látta őket és már nem mai csirkék. Nagyon érzékenyen érintette őt is, hogy ennyi ideig nélkülöznie kell Őket. Férfiból van, de Ő is ember és törékeny akárcsak egy Nő ha a szüleiről van szó. Azt az űrt, ami itt tátong minden nap körülöttünk kicsit kitöltik...az én szüleimet persze nem pótolja mert nekem is nagyon hiányoznak de én találkoztam velük Januárban.. tudjátok írtam is róla.
Nagyon sokszor érzem, hogy egyedül vagyunk itt és a legkisebb probléma óriásivá változik egy perc alatt amit otthon egy szempillantás alatt megoldasz. Óriási elismerés azoknak, akik mindezt egyedül élik meg egy idegen országban. Hiszen óriási erőpróba akárcsak az, hogy hol lehet valamit megvenni, és az egész országot körbe járod vagyonokat költve az információkra. Ami otthon egyszerű, hiszen gyerekkorod óta tudod, hogy a sarki péküzletben tudod megvenni a legjobb kiflit.
Ezek közhelyek, és aki még nem élt legalább egy évet valahol annak fogalma sincs miről beszélek. Azt hiszi, hiszen én is azt hittem hiába olvastam el tengernyi blogot, hogy kicsit érzékenyebb az író és nincs elég kitartása. Hát nekem elhihetitek, aki nálam kitartóbb az tutira festi magát.. sok mindenen keresztül mentem, éppen ezért megedzett az élet. Gyakorlatilag 15 éves korom óta dolgozom, szerintem ezzel sok mindent elmondok magamról.
A barátkérdés sem egyszerű, első időben szinte senki nem vesz körül, főleg ha nem beszéled a nyelvet. Aztán eljön az idő amikor görcsösen keresgélni kezdesz és mindenkivel jóba leszel. Aztán rájössz,hogy ennek semmi értelme a barátok mindig véletlen esnek be az életedbe úgy 10-20 év alatt gyűjtöd össze őket és persze milyen furcsa, hogy ez nem sikerül egy-két év alatt hozni ugye?? Na hát ez velünk sincs másképp, megduplázva azzal, hogy saját cégünk van tehát kollega mint olyan nem létezik. Pedig ugye a munkahelyek hozzák csak a sok a barátot, vagy a gyerekek, de a mi esetünkben ez sincs. Ezért hát nem vagyunk eleresztve ebben a kérdésben de kitartó vagyok :)
Lényeges említenem a magyarokat, amiből itt nincs sok és valljuk be azért mert magyar nem biztos, hogy a te műfajod. Ez a kötelezően legyünk jóba, mert magyarok vagyunk, na ne, ezt ne. Olyan emberek keresik a társaságod akivel otthon szerintem szóba se állnál.
Szóval ezeket a lukakat töltik most ki anyósék, és ha elmennek megint ketten maradunk. Aminek egy részt persze örülök, mert minden vissza tér a régi vágányba és vissza kapom a lakás minden részét. Nem kell felöltözve lennem a lakásba és nem kell figyelnem arra, hogy minden legyen amit csak szeretnének és persze nem kell kötelezően programra vinni  őket de egy biztos, ha elmennek elvisznek egy kis darabot belőlünk is. Vendéglátónak lenni nem egy könnyű feladat, tetézve, ha nem vagy otthon. Mert hiába beszéled a nyelvüket és hiába tudod, hol kell megvenni a város közepesen jó kiflijét, hazát nem lehet cserélni legalábbis három év alatt biztosan nem...én nem tudtam, de rajta vagyok :)))



4 megjegyzés:

  1. Nagyon jol megfogalmaztad ezt, hogy egy aprosag megoldasa is mekkora zurt okozhat. Konkret peldat mondok, hogy ne csak a kifli hianya ugorjon be a tobbi olvasonak, akik esetleg el se tudjak kepzelni, hogy mirol is beszelsz. Ausztraliaba jottunk 2 gyerekkel, 4 boronddel. A nyelvet beszeljuk. DEEE 9 eves kislanyunk a masodik napon irto kinok kozott sirt amikor vecere kellett mennie. Felfazas. Csiiip. Faaaj. Azt se tudtam hova menjek, kihez forduljak. Hol van itt orvos? De hogyan jutok oda? Meg alig tudom a berelt autot is vezetni, bal oldalon. Patika nyitva biztos van, de hol? Este van, kihez forduljak? Otthon eloveszem a kamillateat, a lavort es beultetem a lanyomat "azni" oda, 1-2 napig, amig orvoshoz nem jutunk. Atmenetileg jo megoldas es azonnnal hat. De itt meg lavor sincs. Es kamillatea sem!! Vegul valami boltba sikerult filteres kamillateat venni. De hova tegyem a forro vizet, lavor nincs. Kad, na jo az van, de hol a dugoja? Nincs. Kinomban kiuritettem az egyik muanyag vazas borondot, kimostam, beletettem a forro vizet, kamillafiltert azni, majd beleult a lanyom. Rohejes volt, ha kozben nem lett volna ott a duh es tehetetlenseg erzese. Azota mar tudom hogy lehet kapni valami gyorsan hato szert, veny nelkul a patikaban, amit gyerekek is bevehetnek felfazasra es atmenetileg jo. Megfelelo meretu lavort azota sem talaltam, jelentem 10 honapja vagyunk itt. Az orvosra 2-10 napot kell varni, laboreredmenyre pedig ujabb 7 napot. Akarkinek is mondom a helyiek kozul a kamillas aztatast meg ecsetelem a lavor meretet, hulyenek neznek. Pedig mindenki ezt csinalja Magyarorszagon, nem? Vagy velem van a baj???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szuper hozzászólás, köszönöm :) Nagyon jól felvázoltada helyzetet, én ennyire nem mélyültem el ebben a témában;)
      A Határátkelőnek meg külön köszönet, hogy lehozta az írásaimat. A likekokat is köszönöm, örülök, hogy ennyi mindenkinek tetszett. Külön köszönet jár a kritikákért amik csakis építő jellegel hatnak rám. Egy hölgy hozzá szóló kicsit nem értette az utolsó mondatom, üzenet neki, hogy talán nem a legjobb megfogalmazás volt de legközelebb odafigyelek...ebből is tanultam. Üdv mindenkinek!!!

      Törlés
  2. Panama szep orszag, rengeteg lehetoseg baratokra, egy kis odafigyelessel szerintem konnyeden szerezhetsz baratokat ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kedves Névtelen, talán ha ennyire jól ismered Panamát akkor itt is élsz netán? Barátkozhatunk...:)))

      Törlés